Néma önmagam
Demogorgon 2006.02.06. 21:43
Néma önmagam
Ki legyek? Néma önmagam?
Néma önmagam, mely néma szót keresve
Mosolyra képtelen arccal mered
A sápadt égbolt könnyektől terhes
Fellegei mögött menedékében nyugvó
Vérsugarú napra?
Néma önmagam… e megkésett romantika,
E bezárt, s ezernyi sebtől vérző vad,
S e gyönge rab; e szótlan kép:
Szürke s érzéktelen csoda?
E holt tenger bús vize, mely olthatja
Ezernyi kíntól égő pokolfajzat,
S dögvadász véres sorsának isteni,
S egyre csillapíthatatlan szomját?
(Vagy maga e szomj talán?)
Néma önmagam… a rabláncra vert
Szenvedés és magány másik arca;
A múlt, jelen és jövő? Vagy talán
Csak én: egy másik én, mely néma
Önmagamként nem száll semerre sem,
Csak botladozva tévelyeg a nagyvilág
Ijesztő labirintusaiban, s csodás,
Ismeretlen tájai felett behunyt
Szemmel körbe nézve könnyet ejt alá,
Majd nem látván a rózsát (a fekete rózsát),
Mely e csepp nyomán az érintetlen
Termőföld hamvaiból kikel:
Megáll, s behunyt szemeire sötét fátylat
Terítvén fejet hajt a holtak tánca előtt,
S meggyötrött dáliaként, halkan
Önnön lelkét taszítja a porba?
Ez vagyok… Néma önmagam…
|