Semmi más

Fényesebb volt még a nappal,

A kertekben több virág nyílt még,

Az éjjel sem vívott háborút a nappal,

Csend volt, csak hívott a messzeség:

Halkan vágyakat suttogott.

Mondd, a múlt hová jutott?

Elmúltak ezek a percek?

Eltöprengsz a válaszon;

Ez a törékeny világ

Az egyetlen támaszom.

A vadon nem hív már soha,

A vágyak is üressé váltak,

Az értelmetlen mondatokat

Ismétlő napok járnak,

Mint gyilkos árnyak…

Őrizd meg az emlékeket,

Egyszer él egy pillanat,

Ne engedd, hogy a világod

Elnyíljon egy nyár alatt.

Elveszteni minden hitet;

Nem más, puszta pusztulás,

Az idő mindent eltemet.

Üres róna marad, semmi más.