Sóhajtás
Demogorgon 2006.02.06. 21:49
Sóhajtás
Ismeretlen percek nyomán, mohás hant alatt
Pihenés nélkül, ostobán az Idő elhaladt.
Gyűlölet szőtte szavak, ismeretlen Kegy,
Torz erkölcsű, vak, égbe vesző hegy:
Az idő eltiporta, a pokol tisztje meg
Csendesen hull a porba, s felállva tiszteleg.
Végeveszett álom, hiú remény gyötör.
Ismerem halálom: Az idő eltöröl,
S ha tisztán állok újra, a Lét mutatja meg,
Hogy a világ sóhajába a Föld is megremeg…
Kegyetlen percek múlnak, a hitét hagyott pap
Panaszkodik az Úrnak, és felragyog a Nap.
Az égbe vesző hegyet elhordja a Szél,
S az ismeretlen Kegyet ismerve így beszél:
„Diadalittas hősök! Fekete Gyászsereg!
Elfeledett ősök és lángoló berek!
Bakó, király, bába! Rám figyeljetek!
A világ sóhajába a Föld is megremeg…”
Már máshol fúj a Szél… A Föld már nem remeg…
Már senki sem beszél… Hol vagytok, emberek?
|