Szerelem
Demogorgon 2006.02.06. 21:53
Szerelem (az első és igazi)
Hová tűntél hát drága tegnapom?
Édes múlt-könnyeim bölcsője voltál;
Bánat és reszketés, éjem és napom –
Ártatlan bűneidért csak engem okoltál!
Te voltál a magány, te voltál a lét,
Te voltál ok és cél – sose más,
Csak Te. S én most kiálltam eléd,
Hogy én lehessek végre a bús-ében kaszás.
Pusztulj! Eredj, gyilkos! Hantold el magad
Léted temetőjébe, s csöndjében nyugodj,
Békében!
Végre a Ma is elragad!
Légy hát új uram! Éjemben ragyogj!
Boldogság csal szemembe örömkönnyeket,
Egyszerre értelmet nyert hitvány kis életem,
S csak merengve nézem a lángoló eget,
S csak egy mondat suttog fejemben: Je t'aime!
|