Válasz
Demogorgon 2006.02.06. 21:56
Válasz
Nem kaptam meg a választ,
Tudtam, hogy engem választ,
Hervadt világok csokra vár
Elszáradt koszorúként a múlt
Sírjára vetve: Megfakult,
S szirmait elhullatta már.
Mint egy kósza érzés, ami Hozzád láncol,
Míg a jövő pengeélen táncol,
Tudja, nem győz már soha;
S testem vért könnyezve válik
– közben kísértik komor álmok –
Semmivé a sápadt Halálig,
Mert nem tudom, arcod milyen álnok,
S vajon mit rejt mosolya?
Képmutatás. Hazugság. Gyűlölet. Nagy szavak,
S mögöttük jelentéktelen alak.
Egyszer alszik el, s ébred kétszer,
S amit átél, csak furcsa álom,
Amit végigkövet egy véres vihar.
Bábként ébred másodszor újra. „Álom”
Mondja. „Csak álom”, s lelke kihal
A testből. S mi marad? A kényszer.
Ő most elhantolva pihen,
S még nem tudja, hogy milyen
– De én tudom, hogy engem választ –
A mindent felőrlő halál:
Egyszer úgyis megtalál,
S nem kapom meg a választ.
Soha nem kapom meg a választ.
|